Az istenismeret forrása

Induljunk ki a legbecsületesebb alapállásból. Adjunk ötven százalékot arra, hogy van Isten, és ötven százalékot arra, hogy nem létezik. Gondoljuk meg egymás után mind a két lehetőséget, megvizsgálva az alaptételből kiinduló utat.

Ha nincs Isten, semmi különös jelentősége sincs annak, ki mit mond róla. Nem létezőről fantáziálni az egyik leghiábavalóbb foglalatosság. Ha nincs Isten, nyilvánvalóan beszélni sem tud, kinyilatkoztatása sem létezhet. Érvénytelenné válik a vallások kijelentése könyveikről, hogy ezekben Isten kinyilatkoztatása foglaltatnék. Ez esetben a Bibliát is a "világfolklór egyik legszebb gyűjteményének" nevezhetnénk, aminek egy XX. századi ateista filozófus mondta.

Ha nincs Isten, akkor törvényei, parancsolatai sem létezhetnek, legfeljebb az emberek kitalálásaiban és elnevezéseiben. Például úgy, ahogyan korunkban sokat hallunk az "isteni"-ről, de magáról Istenről és Istentől édeskeveset.

Ha nincs Isten, talán további gondolkodásra sincs szükség, akkor ebből az következik, hogy "mindenkinek mindent szabad", ahogyan ezt Dosztojevszkij megállapította a XIX. század végén, vagy ahogy egy évszázaddal később Toynbee, az angol történész mondta: a XVIII. század kiirtotta a vallást, a XIX. százád az Istent, a XX. század pedig az embert. (Ami igaz, az igaz: a XX. században az addigi évszázadokban átlagosan meggyilkoltak 40-szeresét, mintegy 200 millió embert öltek meg erőszakos halállal!)

Ám térjünk át kiindulópontunk másik ötven százalékára. 

Ha van Isten, lehetetlen, hogy hallgatásba burkolózzék; egy élő valóságos személynek beszélnie kell teremtményeihez, szóban is, tetteivel is. Az "Isten" névre ugyanis csupán egy minden tekintetben tökéletes lény méltó. Viszont ha hírt adott magáról, ezt úgy kellett tennie, hogy mindenki számára érthető legyen. Ha csupán a kevés kiváltságos fogná föl szavát, és nekik kellene lefordítaniuk a többség számára az isteni üzenetet: vajon mi biztosítaná az emberi beszéd torzulás nélküli voltát? Istennek tehát mindenképpen meg kellett találnia a legegyszerűbb, mégis legmegfelelőbb és a legnagyobb mélységekbe is bevilágító nyelvezetet, amelyből a legtanulatlanabb ember éppúgy érteni fog, mint a legműveltebb. Ha Isten létezik, akkor meg is kellett nyilatkoznia, és ennek a megnyilatkozásnak minden földi ember előtt egyértelműnek és világosnak kell lennie.

Ha ezt szeretnénk következetesen végiggondolni Isten létével, személyével kapcsolatban, máris egy minden másra kiható elkötelezettséget kell vállalnunk. Ugyanis ha valóban létezik Isten, akkor a legbecsületesebb az, hogy ne mi találjuk ki, milyen is Ő - hiszen alig van támpontunk a megbízható feltételezésekhez -, hanem inkább hallgassuk azt, mit mond önmagáról. Mert ha valóban létezik Isten, úgy nem nekünk kell fáradoznunk azon, hogy megalkossuk a képét, hanem tanácsos inkább arra figyelni, milyennek mutatja be magát - saját maga. Isten megismeréséhez a legtisztább forrás önnön kinyilatkoztatása. De vajon hol található ez a kinyilatkoztatás?

Isten nem csodákban, vagy más, oly sokak által vágyott jelekben, jelenségekben alapozza meg ismeretét. Ezeknél hatásosabb eszközt talált, amely úgy ad hírt Róla, hogy közben a felfogóképességünket is tisztítja, amely egyszerre táplál és gyógyít. A prófétai és a Jézus Krisztus -i beszédben határozza meg a Biblia azt az ellenőrizhető, mindig friss forrásvizet, amely egyszerre tisztítja és újra fölépítheti az embert. Mivel kezünkben lehet ez a könyv, mely világvallásoknak Isten beszédéről vallott felfogását ismerteti és hasonlítja össze, bizonyítottnak vesszük, hogy - bár több vallás tartja magát Isten közvetlen kinyilatkoztatásának - az "Isten Igéje" kijelentésnek egyedül a Biblia felel meg, s ez mindnyájunk számára rövid úton egyértelművé válhat, ha csupán egy-két oldalt elolvasunk a Koránból, a Védákból, az Upanisadokból, a Biblia mellé helyezve. A tartalom és stílus következetessége vagy következetlensége nem állítja túlságosan nagy feladat elé az emberi elmét, hogy egyszer s mindenkorra eldöntse: melyik irat győzi meg isteni ihletettségéről.

Istent nem nekünk kell kitalálnunk, magunkból kivetítenünk, Isten elmondta magáról, hogy "nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék" (4Móz 23,19) Az isteni szeretet forrása tehát nem az emberek vallásossága, hagyományai, szokásai, hanem Isten Igéje. Ehhez folyamodjunk, ha Istenről bármi biztosat szeretnénk megtudni. 

"lépesméz a gyönyörűséges beszédek, édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek" (Péld 16,24) 

Részlet: Reisinger János: A Biblia az istenismeretről

Kép forrása: pixabay.com