A boldogság törvénye

"Meggondolás őrködik feletted, értelem őriz téged," (Péld 2:11)

 

 

A bibliai etika nem egyebet tanít, mint a boldogság törvényét. Egészen más elképzelésük van az embereknek a bibliai etikáról vagy erkölcstanról általában. Azt gondolják, hogy merev valláserkölcsi előírások halmaza, amelyek egy emberidegen vallási eszmény megvalósítására irányulnak; az ember boldogságához nemcsak hogy nincs közük, de ellenségei is annak. Igaz lehet ez az ember alkotta valláserkölcsi kódexekre vonatkozóan, a Bibliában azonban egészen más etikai rendszer tárul elénk. 

Jézus Krisztus az úgynevezett boldogmodásokkal kezdte nevezetes Hegyi beszédét. Ezzel tanúságot tett arról, hogy Istennek az a mindenekfeletti szándéka velünk, emberekkel kapcsolatban, hogy megmutassa nekünk a boldogság útját, rávezessen minket annak titkára. Jézus más alkalommal így határozta meg földi küldetésének célját: "Azért jöttem, hogy  (az embereknek)  életük legyen és bővelkedjenek." (Ján10,10) Ez a kijelentés magában foglalja, hogy annak az embernek van csak "élete" - a szó teljes és igaz értelmében -, aki "bővelkedik". A "bővelkedés" Jézus tanításainak összefüggésében semmiképpen nem az anyagiak bőségét jelenti, hanem lelki jólétet, megelégedettséget, boldogságot. Az élet és a boldogság szinte váltófogalmak a Bibliában, mivel az élet nem érték, nem is nevezhető igazán életnek, ha nem vagyunk boldogok. Isten eredeti teremtési rendjében az élet eleve, rendeltetésszerűen boldog életet jelentett. Az mondhatjuk tehát, hogy a bibliai etika a valódi élet, az igaz és boldog élet törvényét tárja elénk.

Ugyanez a törvény egyben a fizikai élet fennmaradásának, maradandóságának a törvénye is a bibliai kinyilatkoztatás szerint. A tökéletesen igaz és boldog élet természeténél fogva örök élet is, mivel nem hordja magában a romlás és a halál csíráját. Az az ember, aki betölti az erkölcsi törvényt, nemcsak igaz és boldog életet nyer ezen a Földön, hanem az örök élete is feltétlenül biztosított, "megkezdődött". Jézus így juttatta ezt kifjezésre: "Én tudom, hogy az Ő parancsolata (Isten erkölcsi törvénye) örök élet."  (Ján12,50) "Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki hallja az én beszédemet és hisz annak... örök élete van... átment a halálból az életre." (Ján5,24) Hallatlan dolgot állít ezzel Jézus, valamint az egész Szentírás is: Az erkölcsi élet törvénye és a fizikai élet törvénye ugyanaz. Nem tekinthetjük őket úgy, mintha két, egymástól különböző és egymástól független törvényről lenne szó. Az erkölcsi törény megtartásától nemcsak az élet boldogsága függ, hanem annak megmaradása is!  Aki betölti az örök, egyetemes erkölcsi törvényt, az életet nyer a szó legigazgabb és legteljesebb értelmében: igaz, boldog, örök életet.

Azt is nyilvánvalóvá teszik a Biblia kijelentései, hogy az erkölcsi törvény betöltése nem mást jelent, mint az igazság vagy igazságosság gyakorlati megvalósítását. Kimondhatjuk, hogy az élet és a boldogság alapja, avagy feltétele: az igazság. Ilyen megfogalmazásban jut ez kifejezésre a Szentírásban: "Lesz az igazság műve békesség, az igazság gyümölcse nyugalom és biztonság mindörökké." (Ésa32,17) Jézus önmagára vonatkozó tanúságtétele így hangzott: "Én vagyok az út, az igazság, és az élet." (Ján14,6) Hegyi beszéde boldogmondásainál is megfigyelhetjük, hogy az igaz magatartás és cselekvés eredményeként ígér boldogságot ezek mindegyike. Pál apostol tömören "az igazság törvényének"  nevezi Isten erkölcsi törényét (Róm9,31).

Az állítás, amelyet a cím tartalmaz: a boldogságnak "törvénye" van. A legkevesebb ember gondol erre, vagy hiszi ezt. A boldogságot nagyrészt a szerencse dolgának, a sors adományának tekinti, esetleges dolognak, ami rajtunk kívülálló tényezőktől - külső körülményektől és emberektől - függ. Hatalmas felfedezés és bátorítás az, amit ezzel szemben a Biblia állít: A boldogságnak törvénye van, és e törvény betöltése által mindenkinek megnyílhat az út a boldogsághoz! Jézus boldogmondásai rámutatnak arra, hogy e törvény betöltéséből - még a földi élet nyomorúságai közepette és ellenére is - boldogság származik. 

Milyen szépen és egyszerűen hangzik mindez! Eszerint egy dologra lenne csak szükség a boldog és örök élet elnyeréséhez: az egyetemes, örök erkölcsi törvény felfedeésére és megismerésére. E törvény széles körben való ismertetése ... megteremthetné a vágyva vágyott boldogság korszakát mindenkinek, az egész emberiségnek.

A bibliai etika azonban egy további döntő igazságot tár elénk: Bár a boldogság törvénye egyszerű és világos, nem titkos tudomány, amely csak a beavatottaknak  lenne hozzáférhető, mégis szinte végtelennek látszó távolság és legyőzhetetlennek tűnő akadály választ el minket tőle. A saját lényünk törvénye - amit a genetikai örökség és a szokás hatalma írt belénk - ugyanis épp az ellenkezője a boldogság törvényének. Ezért csakis az isteni megváltás hatalmas munkájával, csodájával kerülhetünk összhangba ismét az igazság törvényével. A Biblia tanítása eltérő és egyedülálló e tekintetben minden más vallási vagy filozófiai etikai rendszerhez képest.

Forrás: Dr. Vankó Zsuzsa: A boldogság törvénye. Spalding Alapítvány, Budapest, 2003.

 

Házasság vagy együttélés? 

"Nem jó az embernek egyedül, szerzek néki segítő társat, hozzá illőt." (1Móz 2,18)

 

 

Hazánkban a házasságok több mint a fele válással végződik. 2009-ben körülbelül 40 ezer házasságra, 25 ezernél több válás jutott. Kortünet, hogy egyre több pár dönt az összeköltözés mellett, hogy kipróbálják a házasság nélküli együttélést. És persze egyre több olyan házasság köttetik, amelyet együttélés előz meg. A fiatalok közül sokan vannak azon a véleményen, hogy együtt élni hasznos lehet, mert így jobban megismerhetik partnerüket, kipróbálhatják mennyire összeillők, elkerülhetik a válást vagy a boldogtalan házasságot.

 

            Bár a házasság és az együttélés a kapcsolat lényege szempontjából nagyon hasonlónak tűnhet, a valóságban igencsak különböznek. Az összehasonlító vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az együtt élők a házasságban élőkhöz képest kevésbé boldogok, kapcsolatukban nagyobb a bizonytalanság, többször kerülnek egymással konfliktusba és többet veszekednek. Talán az nem meglepő, hogy náluk nagyobb a „szakítási arány”, de az már érdekes lehet, hogy a házasságuk előtt együtt élők körében a válási statisztika is kedvezőtlenebb, vagyis ők többször válnak, mint azok, akik a házasságukat megelőzően nem éltek „próbaházasságban”.  Más – nem hazai – adatok alapján az is kiderült, hogy az ilyen kapcsolatban élők között magasabb a családon belüli erőszak, az alkohol- és drogproblémák aránya.

            Talán a legmeglepőbb tanulság ebből az, hogy bár sokan éppen azért költöznek össze, hogy az így szerzett közös tapasztalat alapján döntsék majd el, érdemes lenne-e összeházasodniuk, mégis, a statisztikák alapján, épp azok válnak el inkább, akik korábban próbaképpen együtt éltek. Az okokat kutatva kiderült, hogy a házasság nélkül összeköltözők a házasságukba is tovább viszik azt a beállítottságot, amit az együttélés során megtanultak, azaz nem élnek annyira szoros közösségben egymással, továbbra is törekednek a lehetőségekhez mérten megtartani pénzügyi önállóságukat, és hajlamosabbak a jövőjükről is inkább egymástól függetlenül gondolkodni, tervezni. Emellett a házasságban élőkhöz képest azt a kevésbé szilárd elkötelezettséget viszik tovább frigyre lépésük után is, amit az együttélésben jellemzően tanúsítottak. Talán a legkockázatosabb negatív hatás, ami az együttélés során kialakulhat, az maga a házassághoz való viszony. Az összeköltözőkben kialakulhat az a vélemény, hogy a házasság nem is annyira fontos és tartós, mint azt korábban gondolták, és ez az attitűd természetesen gyengíti a házasulási szándékot.

            Számos összehasonlító kutatás eredményei szerint a házasságban élő embereknek átlagosan jobb a testi, lelki és érzelmi egészsége, stabilabb az anyagi helyzete és magasabb az úgynevezett „boldogságszintjük”, mint azoknak, akik nem élnek házasságban (egyedülálló, elvált, együtt élő vagy özvegy). A házasságban élők úgy érezhetik, hogy fontosak valakinek, és teljes mértékben szereti őket valaki. A házasságban együtt kamatoztathatják különböző tehetségeiket illetve képességeiket, így együtt közösen és gyorsabbal érhetik el azt, amit egyedül, vagy nem a közös jövőben együtt gondolkodva csak jóval lassabban érhetnének el. L.J. Waite és M. Gallaghet, a téma két neves kutatója, „házas-biztosításnak” nevezi azt az előnyt, hogy a házasfelek mintegy biztosításul szolgálnak egymásnak az élet bizonytalanságaival szemben. Tanulmányok sora jelzi, hogy a házasságban élők minden kultúrában jobb egészségnek örvendenek. Általánosságban elmondható, hogy a házastársak odafigyelnek a másik egészségére és ösztönzést, bátorítást adnak, amikor szükségesnek látják. Ugyanezen okból a házasság élők a stresszt is jobban tudják kezelni. Természetesen ezekhez az előnyökhöz az is kell, hogy a házastársak szeressék egymást. Minél jobb színvonalú egy házasság, annál jobb a benne élők egészsége. Csak néhány érdekesebb eredmény: a nem nős férfiak között háromszor többen halnak meg alkoholfogyasztással kapcsolatos májbetegségek miatt; az öngyilkosságok aránya is magasabb azok között a nők és férfiak között, akik nem élnek házasságban; ugyanakkor a házasságban élőkre az igaz, hogy jóval kisebb arányban halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, rákban, vagy válnak autóbaleset, esetleg gyilkosság áldozatává. Kevesebb időt töltenek kórházban, és nagyobb arányban gyógyulnak meg akár rákból is.

            Bár a tudományos eredmények azt mutatják, hogy a házasság jobban szolgálja a pár, és ha van, akkor a gyermekek testi, lelki érdekeit, a  közvéleménykutatások szerint a megkérdezett fiatalok többsége mégis helyesli  a házasság előtt együttélés gondolatát. Úgy vélekednek, hogy az együttéléssel részesülhetnek a házasság számos előnyében, ugyanakkor kizárhatják a válás kockázatát, hiszen, ha csak együttélés van és nincs házasság, akkor válásról sem lehet beszélni, ha szét is költöznének netán. Az együtt élő párok megoszthatják és így csökkenthetik kiadásaikat, jobban megismerhetik egymást, és eldönthetik, vajon a másik jó házastárs lenne-e. Ha pedig nem működnének jól a dolgok, könnyebb búcsút mondani egymásnak, mint végigcsinálni egy válás jogi hercehurcáját. Nem csoda hát, hogy a húsz év körüli megkérdezettek többsége jó gondolatnak tartja a házasság előtti összeköltözést. Pedig az igazság az, hogy amennyiben az összeköltözés mellett döntenek, akkor átlagban a pároknak több mint a fele előbb vagy utóbb szakít egymással, és az ilyen, tehát az együttélést követő szakítást megélt fiatalok, ha azután megházasodnak, közel másfélszer többször válnak el, mint azok a párok, akik nem éltek együtt esküvőjük előtt.

            A nők körében végzett legújabb kutatások szerint, mind az együttélés, mind a házasság előtti szexuális kapcsolat, ha az nem a jövőbeni férjjel történt, jelentősen megnöveli a későbbi válás előfordulását. Jó stratégiának tűnhet, ha a nők csak azzal jutnak el az ágyig, vagy csak azzal költöznek össze, akiről bizonyosan tudni vélik, hogy ő lesz az, aki majd az oltárhoz vezeti őket, de a tapasztalatok szerint ezt nem is olyan könnyű eltalálni, hiszen az összeköltözést választók több mint a fele téved ebben és nem jut el a házasságig. Bár meglehetősen maradinak tűnhet ez a megállapítás, de pszichológiai szempontból sokkal jobb, ha a nők a házasság előtt egyáltalán nem jutnak el az ágyig vagy az összeköltözés gondolatáig.

            Az, hogy bár sokat összeköltöznek, és közülük csak kevesen jutnak el az oltárig, alátámaszthatja annak a csúnya „férfimondásnak” az igazát, amely valahogy így hangzik: miért is kellene megvenni egy tehenet, ha a tejet megkapom a nélkül is. Ha egy férfire mosnak, főznek, és szexuális közeledése sem talál visszautasításra a gyűrű felhúzása előtt, akkor érthető, hogy számára nem sürgős, hogy  jegygyűrűvel térdeljen szíve választottja elé. Sőt a szakirodalomból vett adatok alapján ezek a férfiak négyszerte inkább esnek a hűtlenség bűnébe, mint házasságban élő férfitársaik. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ha a „próbaházasság” megszakítása nem is jár jogi bonyodalmakkal, a pszichés és érzelmi hatások, sérülések ugyanúgy nyomot hagynak, mint egy válás esetében.

            A nekünk megfelelő házastárs kiválasztásához a sokkal megbízhatóbb és kevésbé kockázatos módszereket, szempontokat kell megtanulnunk, mintsem az összeköltözés rizikóját felvállalnunk. Összefoglalásként, az összeköltözés gondolatával foglalkozó fiataloknak a következő tanácsokat adhatjuk:

  1. Házasság előtt ne költözzünk össze egy próbaházasságra! A rezsiköltség-megtakarítás nagyon is praktikus gondját ne ilyen módon akarjuk megoldani. És hát ezer és ezer praktikus érv „kínálja” még magát, hogy miért is jó mégis a házasság előtti összeköltözés, főleg, ha már megvolt a hivatalos eljegyzés vagy kitűzték az esküvő napját, de a fentebb elmondottak alapján csupán ismételhetjük magunkat: csak veszthetünk ezzel!
  2. Semmiképpen se csináljunk az együtt élésből rendszert! A későbbi házasság sikerének szempontjából a legrosszabb kilátásokkal azok számolhatnak, akiknél a házasságot több együttélés is megelőzi. A népszerű „bölcsességgel” ellentétben, a sikertelen próba együttélésekben szerzett tapasztalatok nem teszik a házasságra felkészültebbé az embereket, hanem pont ellenkezőleg, a többszöri sikertelen együttélés a legbiztosabb előrejelzője a későbbi sikertelen házasságnak.  
  3. Ha valaki már együtt él valakivel, akkor a lehető legrövidebb legyen ez az időszak. Minél hosszabb ideje élnek együtt, annál inkább kialakulhat az egyre kisebb elköteleződés, ami a sikeres házasság ellenében hat.
  4. Ha esetleg gyermeket várnak, vagy már gyermeket nevelnek, mindenképpen a házasságot válasszák az együttélés, az élettársi kapcsolat helyett. A gyermekeknek olyan szülőkre van szükségük, akik elkötelezték magukat egymás mellett, és ezt házassággal szentesítették. Így jóval kisebb a válás kockázata és inkább elkerülhetőek azok a gyermeket érő lelki sebek, amik a válással járnak. Másfelől, a nevelőapával vagy az anya barátjával élő családokban sokkal magasabb a nemi erőszak és bántalmazás, ideértve a halállal végződő eseteket is, mint a biológiai szülők közötti házasságban felnevelkedő gyermekek esetében.

Ahogy a téma egy neves szakértője megfogalmazta: az együttélés rossz a férfiaknak, nagyon rossz a nőknek, és borzalmas a gyermekeknek.

 

Forrás: Dr. Végh József: Párkapcsolati ABC

 

Hogyan töltheted meg gyermeked életét szeretettel?

 "Ha szeretet nincsen én bennem, semmi vagyok." (1Kor13)

 

Annyit jelent, hogy észreveszed, miért viselkedik rosszul. Ha kielégíted gyermeked szükségleteit, ha megszünteted a rossz viselkedés okát, akkor a negatív viselkedés pozitívba fordul át – különösen, ha gyermeked tiszta, következetes nevelésed és tettei logikus következményei alapján megtanul különbséget tenni jó és rossz között.

A szeretet a sikeres gyermeknevelés alapja. Ahhoz azonban, hogy gyermeked szeretettankja telve is maradjon, először meg kell tanulnod, hogyan kerülheted el annak kiürülését. Álljon itt öt „ne tedd” tanács, amelyeket a határozott, gyengéd szülők megfogadnak, hogy ne váljanak tankiürítőkké.

 

  1. Ne légy erőszakos!

Tulajdonképpen ne diktálj, ne parancsolgass, ne főnökösködj, ne kényszeríts, ne manipulálj! Hogy miért? Mert a gyerekek olyanok, mint a gitárhúrok. Ha a húrt abba az irányba feszíted, amerre akarod, hogy menjen, akkor az csak elhajlik. A gyerekeket, akárcsak a húrokat, az ellenkező irányból kell megközelíteni. A jó irányba kell vezetnünk őket. Hogyan vezessük a gyerekeket? Motivációval, pozitív ráhatással, bátorítással, dicsérettel, kihívással és néha figyelemeltereléssel.

 

  1. Ne fenyegess, ne kritizálj, ne ingerelj!

Ne fenyegesd meg gyermekeidet azért, hogy engedelmességre kényszerítsd őket. Ne mondj ilyeneket: „Ha még egyszer ilyet csinálsz, olyan verést kapsz, hogy sosem felejted el!” Ne is kritizáld őket, csak azért, hogy szégyenből engedelmeskedjenek. Az olyan szavakat, mint: „Akkora butaságot csináltál!” összetörik a gyermek önbizalmát. Ugyanígy rombolsz a gúnyolódással és az ingerléssel. Kerüld el ezeket a megalázó megoldásokat.

 

  1. Ne emeld fel a hangod, ne beszélj durván!

A gyerekeknek ez nagyon megalázó. Mégis milyen gyakran vagyunk annyira idegesek, hogy elveszítjük türelmünket!

 

  1. Ne hanyagold el és ne utasítsd vissza gyermekeidet!

Ne mondd: „Már láttam, hagyjatok békén!”, csak azért, mert túl elfoglalt vagy, hogy odafigyelj rájuk, akiknek szükségük van rád.

 

  1. Ne bántsd meg gyermekeidet durva szavakkal vagy tettekkel!

A durvaság fájdalmat okoz! Összetöri a szeretettankokat, így azok nemigen tudják megtartani a szeretetet. Ha úgy érzed, kudarcot vallasz ezen a téren, imában kérd az Urat, hogy Ő segítsen gondolkozni, mielőtt beszélsz. Jakab 1:9-20, 26 arra figyelmeztet, hogy legyünk gyorsak a hallásra, lassúak a beszédre, késedelmesek a haragra, és figyeljünk oda beszédünkre. Meghívlak e küldetés beteljesítésére: Arass győzelmet minden nap magadért és családodért, követve ezeket az intéseket. Meggyőződésem, hogy meglepődsz majd, mekkora változásokat tapasztalsz.

Forrás: Dr. Kay Kuzma: Az első 7 év