Házasság vagy együttélés? 

Hazánkban a házasságok több mint a fele válással végződik. 2009-ben körülbelül 40 ezer házasságra, 25 ezernél több válás jutott. Kortünet, hogy egyre több pár dönt az összeköltözés mellett, hogy kipróbálják a házasság nélküli együttélést. És persze egyre több olyan házasság köttetik, amelyet együttélés előz meg. A fiatalok közül sokan vannak azon a véleményen, hogy együtt élni hasznos lehet, mert így jobban megismerhetik partnerüket, kipróbálhatják mennyire összeillők, elkerülhetik a válást vagy a boldogtalan házasságot.

            Bár a házasság és az együttélés a kapcsolat lényege szempontjából nagyon hasonlónak tűnhet, a valóságban igencsak különböznek. Az összehasonlító vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy az együtt élők a házasságban élőkhöz képest kevésbé boldogok, kapcsolatukban nagyobb a bizonytalanság, többször kerülnek egymással konfliktusba és többet veszekednek. Talán az nem meglepő, hogy náluk nagyobb a „szakítási arány”, de az már érdekes lehet, hogy a házasságuk előtt együtt élők körében a válási statisztika is kedvezőtlenebb, vagyis ők többször válnak, mint azok, akik a házasságukat megelőzően nem éltek „próbaházasságban”.  Más – nem hazai – adatok alapján az is kiderült, hogy az ilyen kapcsolatban élők között magasabb a családon belüli erőszak, az alkohol- és drogproblémák aránya.

            Talán a legmeglepőbb tanulság ebből az, hogy bár sokan éppen azért költöznek össze, hogy az így szerzett közös tapasztalat alapján döntsék majd el, érdemes lenne-e összeházasodniuk, mégis, a statisztikák alapján, épp azok válnak el inkább, akik korábban próbaképpen együtt éltek. Az okokat kutatva kiderült, hogy a házasság nélkül összeköltözők a házasságukba is tovább viszik azt a beállítottságot, amit az együttélés során megtanultak, azaz nem élnek annyira szoros közösségben egymással, továbbra is törekednek a lehetőségekhez mérten megtartani pénzügyi önállóságukat, és hajlamosabbak a jövőjükről is inkább egymástól függetlenül gondolkodni, tervezni. Emellett a házasságban élőkhöz képest azt a kevésbé szilárd elkötelezettséget viszik tovább frigyre lépésük után is, amit az együttélésben jellemzően tanúsítottak. Talán a legkockázatosabb negatív hatás, ami az együttélés során kialakulhat, az maga a házassághoz való viszony. Az összeköltözőkben kialakulhat az a vélemény, hogy a házasság nem is annyira fontos és tartós, mint azt korábban gondolták, és ez az attitűd természetesen gyengíti a házasulási szándékot.

            Számos összehasonlító kutatás eredményei szerint a házasságban élő embereknek átlagosan jobb a testi, lelki és érzelmi egészsége, stabilabb az anyagi helyzete és magasabb az úgynevezett „boldogságszintjük”, mint azoknak, akik nem élnek házasságban (egyedülálló, elvált, együtt élő vagy özvegy). A házasságban élők úgy érezhetik, hogy fontosak valakinek, és teljes mértékben szereti őket valaki. A házasságban együtt kamatoztathatják különböző tehetségeiket illetve képességeiket, így együtt közösen és gyorsabbal érhetik el azt, amit egyedül, vagy nem a közös jövőben együtt gondolkodva csak jóval lassabban érhetnének el. L.J. Waite és M. Gallaghet, a téma két neves kutatója, „házas-biztosításnak” nevezi azt az előnyt, hogy a házasfelek mintegy biztosításul szolgálnak egymásnak az élet bizonytalanságaival szemben. Tanulmányok sora jelzi, hogy a házasságban élők minden kultúrában jobb egészségnek örvendenek. Általánosságban elmondható, hogy a házastársak odafigyelnek a másik egészségére és ösztönzést, bátorítást adnak, amikor szükségesnek látják. Ugyanezen okból a házasság élők a stresszt is jobban tudják kezelni. Természetesen ezekhez az előnyökhöz az is kell, hogy a házastársak szeressék egymást. Minél jobb színvonalú egy házasság, annál jobb a benne élők egészsége. Csak néhány érdekesebb eredmény: a nem nős férfiak között háromszor többen halnak meg alkoholfogyasztással kapcsolatos májbetegségek miatt; az öngyilkosságok aránya is magasabb azok között a nők és férfiak között, akik nem élnek házasságban; ugyanakkor a házasságban élőkre az igaz, hogy jóval kisebb arányban halnak meg szív- és érrendszeri betegségekben, rákban, vagy válnak autóbaleset, esetleg gyilkosság áldozatává. Kevesebb időt töltenek kórházban, és nagyobb arányban gyógyulnak meg akár rákból is.

            Bár a tudományos eredmények azt mutatják, hogy a házasság jobban szolgálja a pár, és ha van, akkor a gyermekek testi, lelki érdekeit, a  közvéleménykutatások szerint a megkérdezett fiatalok többsége mégis helyesli  a házasság előtt együttélés gondolatát. Úgy vélekednek, hogy az együttéléssel részesülhetnek a házasság számos előnyében, ugyanakkor kizárhatják a válás kockázatát, hiszen, ha csak együttélés van és nincs házasság, akkor válásról sem lehet beszélni, ha szét is költöznének netán. Az együtt élő párok megoszthatják és így csökkenthetik kiadásaikat, jobban megismerhetik egymást, és eldönthetik, vajon a másik jó házastárs lenne-e. Ha pedig nem működnének jól a dolgok, könnyebb búcsút mondani egymásnak, mint végigcsinálni egy válás jogi hercehurcáját. Nem csoda hát, hogy a húsz év körüli megkérdezettek többsége jó gondolatnak tartja a házasság előtti összeköltözést. Pedig az igazság az, hogy amennyiben az összeköltözés mellett döntenek, akkor átlagban a pároknak több mint a fele előbb vagy utóbb szakít egymással, és az ilyen, tehát az együttélést követő szakítást megélt fiatalok, ha azután megházasodnak, közel másfélszer többször válnak el, mint azok a párok, akik nem éltek együtt esküvőjük előtt.

            A nők körében végzett legújabb kutatások szerint, mind az együttélés, mind a házasság előtti szexuális kapcsolat, ha az nem a jövőbeni férjjel történt, jelentősen megnöveli a későbbi válás előfordulását. Jó stratégiának tűnhet, ha a nők csak azzal jutnak el az ágyig, vagy csak azzal költöznek össze, akiről bizonyosan tudni vélik, hogy ő lesz az, aki majd az oltárhoz vezeti őket, de a tapasztalatok szerint ezt nem is olyan könnyű eltalálni, hiszen az összeköltözést választók több mint a fele téved ebben és nem jut el a házasságig. Bár meglehetősen maradinak tűnhet ez a megállapítás, de pszichológiai szempontból sokkal jobb, ha a nők a házasság előtt egyáltalán nem jutnak el az ágyig vagy az összeköltözés gondolatáig.

            Az, hogy bár sokat összeköltöznek, és közülük csak kevesen jutnak el az oltárig, alátámaszthatja annak a csúnya „férfimondásnak” az igazát, amely valahogy így hangzik: miért is kellene megvenni egy tehenet, ha a tejet megkapom a nélkül is. Ha egy férfire mosnak, főznek, és szexuális közeledése sem talál visszautasításra a gyűrű felhúzása előtt, akkor érthető, hogy számára nem sürgős, hogy  jegygyűrűvel térdeljen szíve választottja elé. Sőt a szakirodalomból vett adatok alapján ezek a férfiak négyszerte inkább esnek a hűtlenség bűnébe, mint házasságban élő férfitársaik. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy ha a „próbaházasság” megszakítása nem is jár jogi bonyodalmakkal, a pszichés és érzelmi hatások, sérülések ugyanúgy nyomot hagynak, mint egy válás esetében.

            A nekünk megfelelő házastárs kiválasztásához a sokkal megbízhatóbb és kevésbé kockázatos módszereket, szempontokat kell megtanulnunk, mintsem az összeköltözés rizikóját felvállalnunk. Összefoglalásként, az összeköltözés gondolatával foglalkozó fiataloknak a következő tanácsokat adhatjuk:

1. Házasság előtt ne költözzünk össze egy próbaházasságra! A rezsiköltség-megtakarítás nagyon is praktikus gondját ne ilyen módon akarjuk megoldani. És hát ezer és ezer praktikus érv „kínálja” még magát, hogy miért is jó mégis a házasság előtti összeköltözés, főleg, ha már megvolt a hivatalos eljegyzés vagy kitűzték az esküvő napját, de a fentebb elmondottak alapján csupán ismételhetjük magunkat: csak veszthetünk ezzel!
2. Semmiképpen se csináljunk az együtt élésből rendszert! A későbbi házasság sikerének szempontjából a legrosszabb kilátásokkal azok számolhatnak, akiknél a házasságot több együttélés is megelőzi. A népszerű „bölcsességgel” ellentétben, a sikertelen próba együttélésekben szerzett tapasztalatok nem teszik a házasságra felkészültebbé az embereket, hanem pont ellenkezőleg, a többszöri sikertelen együttélés a legbiztosabb előrejelzője a későbbi sikertelen házasságnak.  
3. Ha valaki már együtt él valakivel, akkor a lehető legrövidebb legyen ez az időszak. Minél hosszabb ideje élnek együtt, annál inkább kialakulhat az egyre kisebb elköteleződés, ami a sikeres házasság ellenében hat.
4. Ha esetleg gyermeket várnak, vagy már gyermeket nevelnek, mindenképpen a házasságot válasszák az együttélés, az élettársi kapcsolat helyett. A gyermekeknek olyan szülőkre van szükségük, akik elkötelezték magukat egymás mellett, és ezt házassággal szentesítették. Így jóval kisebb a válás kockázata és inkább elkerülhetőek azok a gyermeket érő lelki sebek, amik a válással járnak. Másfelől, a nevelőapával vagy az anya barátjával élő családokban sokkal magasabb a nemi erőszak és bántalmazás, ideértve a halállal végződő eseteket is, mint a biológiai szülők közötti házasságban felnevelkedő gyermekek esetében.

Ahogy a téma egy neves szakértője megfogalmazta: az együttélés rossz a férfiaknak, nagyon rossz a nőknek, és borzalmas a gyermekeknek.

Részlet: Végh József: Párkapcsolati ABC

Bejegyezte: G. Rácskai Gyöngyi