Hogyan legyünk boldogok?

Amilyen a jellemünk, olyan az életünk.

Minden ember boldog akar lenni és élvezni akarja az életet, ezért a körülményekhez való hozzáállásunk nagyon fontos. Mert, valójában nem a körülményeink tesznek minket boldogtalanná, hanem a körülményeinkhez való hozzáállásunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem tudja elvenni a kedvünket egy nehéz helyzet, de egy jó hozzáállással bármikor dönthetünk úgy, hogy jól fogjuk magunkat érezni. Például mondhatjuk azt: „Igaz, nem tetszik nekem ez a helyzet, de ki fogom belőle hozni a legjobbat! Nem hagyom, hogy kifogjon rajtam, mert egyszer ennek is vége lesz! Ez bizony nem tart örökké!” Tehát nem számít, hogy mi történt velünk és hányszor történt velünk, nem számít milyen szörnyű volt, hanem egyszerűen hozzuk meg a döntést, hogy nem adjuk fel és persze ne hasonlítsuk magunkat másokhoz, hogy: „Bezzeg vele nem történik ilyen.”

A világ tele van sértődött emberekkel, akik mindenen felkapják a vizet, mert az élet nem úgy alakul, ahogy akarják. Pedig valójában a nehéz helyzetekből mindig erősebben jövünk ki és ilyenkor ismerhetjük meg igazán Isten erejét is, ami bennünk van. De ezt az erőt, csak az Isten tudja felszabadítani bennünk imáink által és a Szentlélek segítségével. A gondolkodásunknak kell erőközpontúvá válnia és nem sajnálkozóvá, mert valójában túlságosan bele tudunk merülni az önsajnálatba. Hány embert ismerünk, aki nagyon kedves addig, amíg minden az ő szája szerint alakul, de ha nem úgy mennek a dolgai vagy valami a kedvét szegi, teljesen más ember lesz.

Az ember alkotta törvények és vallások fölötti erkölcsi jellem, az emberi erény az, ami elvárható tőlünk minden helyzetben. Az az ember, aki tényleg kifejlesztette magában azt a jellemet, amelyet az Isten akar látni, stabil marad minden helyzetben. Az ilyen embernek a kedélyállapota nem hullámzó, mert a szeretet ereje árad belőle, mert nagyszerű belső életet él és kiváló gondolatokra gondol. A többi ember nem tudja, hogy mi zajlik benne, talán még irigylik is, - de Krisztus igen! Ez az ember tudja, hogy egy nap ott fog állni Krisztus előtt és számot kell adnia az életéről. Tudja azt is, hogy Jézus kegyelme befedi, de ő akkor is a tőle telhető legjobbat teszi, még ha az ő „legjobbja” tökéletlen is, de akkor is megteszi, mert ez teszi a körülményeitől függetlenül igazán boldoggá, mert szereti az élő Istent!

Jellemünk mélyen belénk van ágyazva nem olyan dolog, amit ki- és bekapcsolhatunk. Az élő Isten azt mondja, hogy számára a legfontosabb a „szívnek elrejtett embere” (1Pt 3,4).

Szeretettel: G. Rácskai Gyöngyi

Kép: pixabay.com