A halálról szóló tanítás

Nem kevés szakmunka, kézikönyv, lexikon stb. hirdeti, hogy a halálról szóló bibliai tanítás másként hangzik az Ó-, és másként az Újszövetségben. A valóságban azonban az a helyzet, hogy a bűnbeesés történetében kimondott „por vagy te” kijelentést töretlenül alátámasztja az Írás egésze. Nem a testünk lesz csupán porrá, megszűnik a gondolkodásunk, egész lelki életünk is. Ha a szív utolsót dobbant, pár perc múlva leáll az agyműködés, az ember semmivé lesz. A halál után öntudatos élet a Biblia szerint nem létezik.

Már Jób „alvás”-nak , azaz öntudatlan állapotnak nevezi a halált (Jób 14:12), csak „utoljára”. vagyis a világ végén hirdet feltámadást, méghozzá teljes körűt: testi-lelkit (Jób 14:7-15; 19:25-27). Hasonlóképpen nyilatkozik ötszáz évvel később Prédikátor könyve is (3:20-21; 9:7-8 stb.), a zsoltárokban sincs szó túlvilági életről, halál utáni öntudatról (Zsolt 88:11-14). Dániel próféta is azt az üzenetet kapta Istentől – újabb közel ötszáz év múltán -, hogy „te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén” (Dn 12:13). Hogy mennyire ismert volt ez a tanítás Izráelben, és biztos része az egyszerű emberek hitének – a szadduceusok feltámadástagadása és a farizeusok túlvilágkultusza ellenére is -, azt legjobban Lázár feltámasztásának történetében láthatjuk. Jézus biztatására- „feltámad a testvéred”-, Márta, az elhunyt húga természetesen válaszolta: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” (Jn 11:24) Az evangéliumokat követően az apostoli levelekben hasonló egyöntetűséggel találkozunk, a lélek halhatatlanságának feltűnését, „rákfekély”-nek minősítették, amely „feldúlja a hitet” (2Tim 2:17-18). Ez a későbbiekben sajnos – mind a mai napig – messzemenően igazolódott.

A történelem során a lélek halhatatlanságának alátámasztására felhozott bibliai igehelyekről egytől egyig bizonyítani lehet, hogy egyáltalán nem arról beszélnek (a gazdag ember és a szegény Lázár példázata, a jobb latornak mondott szavak, Péter apostol okfejtése 1 Pt 3:18-22-ben stb.) Az i.sz. II-IV. század között beszivárgott gnosztikus és keleti vallások tanításai hozták létre a hatalmi váltás idejétől – IV-VI. század – azt a fajta szinkretizmust, amely a mai napig fennáll a legtöbb keresztény egyház dogmatikájában és gondolkodásában, és eltorzítja az evangéliumot.

A pogány vallások szerint a halál részleges: csak a testet érinti, a lelke mindenkinek tovább él. A Biblia szerint a halál teljes, a feltámadás részleges – ami azt jelenti, hogy mindenki feltámad ugyan, de nem mindenki az örök életre (Jel 20:6; 1Kor 15:50-52; 1 Thess 4:13-18; Dn 12:1-2). Az igazak feltámadása a mennyei ítélet első szakasza után, Jézus második eljövetelekor történik. Akkor lesz újra joguk élni az igazaknak, akik Jézus kegyelme által visszanyerik életüket.

Részlet: Reisinger János: A Biblia az istenismeretrő. Bibliaiskolák Közössége Könyvkiadó. Budapestl

Kép forrása: pixabay.com